Gazdi kisokos

Az agarak általában erőteljesen és radikálisan megosztják a külső szemlélőket. Egy agarat megpillantva ugyanis a legritkább esetben marad bárki szenvtelen. A felszínes kritikusok azonnal szívükhöz kapnak a jellegzetesen felhúzott has, cérnavékony derék, látható bordák és kissé „púpos” tartás láttán, míg a „műértő” kutyakedvelők áhítattal csodálják a fantasztikus teljesítményért felelős tüdőnek és szívnek helyt adó, csodásan mély mellkast; a robbanékonyságról, sebességről gondoskodó, gyönyörűen izmolt combokat, valamint azt a kecsességet, harmóniát és nemességet, mely csak az agarakból árad. Mindehhez az agarak többsége jól megtermett, hórihorgas kutya, ám meglepő módon az emberek szinte teljesen azonos módon reagálnak a kis olasz agár láttán is, aki a legkisebb termetű közülük.

 A fajta mind küllemben, mind jellemben igazi agár mivoltának szinte maradéktalan megőrzése leginkább annak köszönhető, hogy nem egy már meglévő fajta „törpésítésével” jött létre – annak sok anatómiai és genetikai hátulütőjével együtt – hanem mert a kis olasz agár önálló, egyesek szerint az egyik legősibb kutyafajta.

Egyes feltételezések a kis olasz agarat ugyanazon közös őstől származtatják, mint más nagy múltú rokonát, pl. angol agár, saluki, barzoj, skót szarvasagár stb. Vitatott tény az is, hogy az angol agárból alakult ki a kis olasz, vagy fordítva. Az mindenesetre tény, hogy a kis olasz agárhoz nagyon hasonlatos „mini agarak” már az ókorban is ismertek voltak. Több ábrázoláson felismerni őket, de Pompeji romjai közt is találtak a mai kis olaszhoz hasonlatos kutyák maradványait. Gyanítható tehát, hogy a Földközi tenger medencéjéből került Olaszországba, majd később Angliába. A VI-VII. században vitathatatlanul Itália egyik legnépszerűbb fajtája volt, nagy uralkodókat is találhatunk rajongótborában, és korabeli festményeken is előszeretettel megörökítették kecses alakját. Így vált idővel népszerűvé később egész Európában és Oroszországban is. Nagy Frigyes porosz császár például valósággal rajongott e pöttöm jószágokért. Nem ritkán egy tálból vacsorázott kedvenceivel, akik be-, jobban mondva feljáratosak voltak a királyi asztalra, ahol kényük-kedvük és kifinomult ízlésük szerint válogathattak a finomságok közül.

A történetéről beszélve kihagyhatatlan anekdota, hogy egy afrikai törzsfőnöknek, állítólagos Lobengula királynak annyira megtetszett a kis olasz agár, hogy egyetlen ilyen ebért 200 marhát adott.

Mivel a kis olasz agár alapvetően mindig is emberközelben élt, ezért szinte együtt él gazdája és családja minden rezdülésével. Nélkülözhetetlenségét olyannyira igyekszik hangsúlyozni, hogy szinte mindig a társaság középpontjába törekszik. Vidám, bohókás lényével, különleges megjelenésével természetesen nem esik nehezére felkorbácsolni saját népszerűsége hullámait és pillanatok alatt miatta mosolyog az egész család. Annak érdekében, hogy szerettei még éjszaka se feledkezzenek meg róla, előszeretettel alszik együtt gazdáival. Ezt a legtöbb kutya örömmel teszi, de a kis olasz mesterfokon űzi ezt a tevékenységet. Kecses áramvonalasságát kihasználva, észrevétlen surran a takaró alá, ahol addig helyezkedik, amíg a lehető legnagyobb felületen nem érintkezik gazdájával. Többedmagával tartva, valóságos stratégiai játékot űz esténként a legfrekventáltabb fekvőhelyekért a gazdi oldalán. Ha sikerül elérnie célját, olyan eufórikus kábulat lesz rajta úrrá, melynek láttán azt gondolhatnánk, hogy ez a kis örökké zsizsegő energiabomba, szinte az idők végezetéig képes lenne heverészni.

A kis olasz a legtöbb agárhoz hasonlóan igen kényelemszerető, sőt határozottan konformista alkat, aki igen nagyra becsüli a kényeztetést és a finom falatokat is. Ennek ismeretében, ám a látszat ellenére a sok esetben ráadott kabátocskák más célt szolgálnak. A kis olasz agár – minden fittnessguru álma – ugyanis „gyárilag” egy csepp zsír sincs bőre alatt. Mindemellett viszont vékony, rövid szőrzettel rendelkezik, mely a hidegtől védi a legkevésbé. Nem túlzás tehát hűvös időben csinos kis zekébe öltöztetni, bár, ha nem pórázon kell tipegnie, hanem van lehetősége szabadon mozogni, pillanatok alatt felmelegíti magát, noha a hideget, nyirkos, hűvös időt ki nem állja.

A szabadon önfeledten pattogó kis olasz látványa minden kételyt eloszlat. Ez a 3-5 kilós kutyácska csak otthon öleb, a pórázról eleresztve előtör belőle az igazi agár. Ennek megfelelően kell kezelni, és méretei, kedvessége dacára, nem szabad félvállról venni. Bármilyen potenciális zsákmány pördül fel a közelében, a higanymozgású törpéből egy szempillantás alatt előtör az önállóan vadászó agár, és olyan repülőrajtot produkál, hogy csak traffipax lehet lekövetni, miközben eltűnik a horizonton.

A kis olasz agár olykor úgy viselkedik, mintha más bolygóról jött volna. Magától értetődő természetességgel hajlamos fittyet hányni a Földön uralkodó gravitációra. Mikor szárnyaló szelleme elragadja, a leglehetetlenebb helyekről képes leugrani, legyen az húsz centi, két, vagy éppen tizenkét méter. Madárcsontozata mellé azonban nem fejlesztett szárnyakat, így nemcsak nagyot nyekken, melynek finom szalagjai és ízületei látják kárát, de lábát törheti, vagy tragikus esetben akár nyakát is szegheti.

A könnyed „felépítmény” és viharos temperamentum igen veszélyes kombináció. Akrobatikus képességei egyéb iránt – leszámítva kamikaze akcióit – bámulatba ejtőek. Ez a lábszárközépig érő ebecske különösebb megerőltetés nélkül képes acélrugóként felpattanni, és váratlanul belenyalni egy száznyolcvan centis férfiember orrába, ráadásul oly valószínűtlen sebességgel, hogy az áldozatnak el kell gondolkoznia azon, mi is történt valójában. Tanácsos ezért óvni, elsősorban saját magától. Amúgy is hajlamos túlreagálni, túlpörögni bizonyos helyzeteket. Ekkor inkább nyugtatni, lassítani kell őkelmét, illetve megelőzni és elkerülni azokat a szituációkat, mikor kárt tehet magában.

Tekintettel arra, hogy helye világ életében az ember oldalán volt, elvárja és el is fogadja, hogy gazdája segítsen neki problémás szituációk megoldásában. Ez az ő esetében kifejezetten előnyös, hiszen számtalan gond forrása lenne, ha esetleges nézeteltéréseit „izomból” akarná lereagálni. S bár alapvetően békekedvelő, zűr esetén – többedmagával tartva – megindító módon kiáll az övéiért.

Nem kérdés, hogy személyvédelemre, házőrzésre alkalmatlan, viszont remek jelzőkutya, aki kifinomult megjelenése ellenére, nem fejhangon sipítozik, hanem egészen „kutyás” ugatást képes produkálni.

Mozgása más agarakhoz hasonlóan igen látványos, ugyanakkor egészen sajátos is egyben. Méretéből, vérmérsékletéből adódóan kapkodóan gyors, mindemellett elegáns és összeszedett. Egészen az utóbbi időkig fajtajellegzetesség volt a spanyol lovakéhoz hasonlatos akciós, peckes mozgás. Gyakran előfordul, hogy cirkálás közben, egy-egy ütem erejéig „elfelejti” használni egyik, vagy másik hátsó lábát, mely haladási sebességét jelentősen nem befolyásolja. Más a helyzet sprinteléskor. Ilyen esetben agármódra gömbölyödik, szinte lelapul a sebes vágta közben.

A kis olasz agár nagyon szociális alkat, igényli és keresi a társaságot A lakásban agármódra, abszolút kulturáltan viselkedik, és többedmagával tartva is remekül kijön társaival, akikkel előszeretettel játszik „kicsi a rakást”, Pihenések alkalmával az egész falka egy kupacba, egymás hegyére-hátára tömörödik. E spontán kialakuló eb-Laukon csoportok egyetlen közös vonása, hogy legaljára általában – meglepő módon annak beleegyezésével – a legkisebb kerül.

Tagadhatatlanul létezik azonban egy olyan probléma, mellyel a legtöbb olasz agár tulajdonos szembesül. Ez pedig a szobatisztaság, jobban mondva, annak hiánya. A be- bepisilés állandó és stagnáló probléma e fajtánál. Definiálható élettani okai nem ismertek, mégis sok-sok olasz agártulajdonos egyöntetű megfigyelés alapján max. 4-6 órát vállalnak garanciát saját ebecskéjük szobatisztaságára. Vicces azonban, hogy legtöbbször korlátlanul vissza tudják tartani, ha éppen egy ágyban durmolhatnak gazdájukkal. Ilyenkor a notórius „bepössentők” is megfeledkeznek bosszantó szokásukról. Lelkibékénk, valamint lakásunk higiéniájának megőrzése érdekében, hosszabb távon mindenképp érdemes alomtálcáról gondoskodni és arra nevelni a notórius „törpevízművet”.

Azonban nemcsak a „csőrepedéssel” való állandó küzdelem miatt nem ajánlott 4-5 óránál tovább magára hagyni. A kis olasz agár mérhetetlenül ragaszkodó, akinek lételeme gazdája közelsége, és akinek komoly lelki gondot okoz a hosszas egyedüllét.  Egyénisége a kifinomultság, a báj és a humor sajátos egyvelege. Kifejezetten szofisztikált lelkialkatú, aki a durvaságot, de még a hangos beszédet sem szereti. Nevelése ezért sem egyszerű – bár nem lehetetlen – feladat. Csakis az egészen fiatal kortól elkezdett következetesség mentén haladhat. Ezesetben kiválóan cáfolja az agarakat általánosságban sokszor és igazságtalanul becsmérlő sztereotípiát, mely szerint „az agárnak csak a futáshoz van esze…” Még olyan összetett és emberi irányítást feltételező sportban is, mint az agility, eredményes versenyzővé válhat, ahogyan azt számtalan kis olasz bizonyította már. Ezzel együtt ne ringassuk magunkat vérmes illúziókba. Egy agár csak agár módjára lehet engedelmes, melyet inkább relatív engedelmességnek lehetne nevezni. Ennek érzékeltetéséhez gondoljunk például egy jól képzett, fegyelmezett vizslára. Ha egy ilyen vizsla orra előtt felperdül egy vadnyúl, őz suta, vagy macska akkor gazdája tiltó parancsára – az üldözés égető vágyának fellobbanása ellenére – nem ered a menekülő zsákmány után. Ezzel szemben egy agár – mire gazdája felismeri a helyzetet – már régen lereagálta a menekülő zsákmányt és már üldözőbe is vette. Az agarak ugyanis erre születtek: éles érzékek, villámgyors reakciók és önálló döntés. Hiábavaló próbálkozás megpróbálni erről lenevelni őket. Helyette lehetőleg kerüljük el az ilyen szituációkat és olyan helyen, ahol van esély vad felbukkanására, vezessük inkább pórázon agarunkat. Kísértésektől mentes, kiszámítható környezetben a kis olasz agár azonban, igen készséges és engedelmes kísérő, ehhez azonban kölyökkorától kezdve rendszeres foglalkozást, nevelést igényel.

Egy vérbeli agárnak – mint amilyen lélekben a kis olasz is – azért igazi szenvedélye a mégiscsak a száguldás. Kevesen nézik ki belőle (sokszor még saját gazdájuk sem), de ez a csöppnyi, törékeny kiskutya akár 40 km/h sebességgel is képes repeszteni, mely méretéhez képest különösen tiszteletreméltó teljesítmény. Részben ezért, részben pedig lelkesedésük, küzdőszellemük és nyerni akarásuk miatt is rendkívül nagy közönségsikert szoktak aratni a különféle agárversenyeken.

Vitathatatlan, hogy az élet egy kis olasz agárral különleges élmények kimeríthetetlen forrása, és kevés ennyire érzelemgazdag, és érzelmeit kimutató fajtát találni, de tartása mégsem ajánlható jó szívvel akárkinek. Bizonyos élettapasztalat, bölcsesség és megfelelő gondolkodásmód szükséges hozzá. Első kutyának semmiképp, de még másodiknak is csak fenntartással ajánlható. A kis olasz agár csak azoknak való, akik nem hirtelen felindulásból, hanem alapos átgondolás után józanul képesek felmérni, és értékelni, hogy mit jelent az élet egy ilyen nem mindennapi kutyával. Ennek minden előnyével és hátrányával, különös tekintettel a fajta speciális fizikai és lelki adottságaira. Leendő gazdájának kellően türelmeseknek kell lenni egy ilyen élénk kis kutyához, ugyanakkor elég sportosnak is, hogy ezen aktív jószág rendszeres mozgatásáról gondoskodni képes legyen képes. Jó adag humorérzék is szükséges tartásához, máskülönben nem fogjuk tudni maradéktalanul értékelni és élvezni a fajta sajátos egyéniségét. Kisebb gyermekek mellett, vagy nagyobb kutyákkal együtt tartani értelemszerűen tilos, hisz egy tengerimalac méretű kis olasz agár kölyök egy óvatlan mozdulattól akár egy életre nyomorékká is válhat.

Kifejezetten előnyös tulajdonsága, hogy – más rövid szőrű fajtákkal ellentétben – szőre szagtalan, gyakorlatilag egy tenyérnyi rongyocskával is pillanatok alatt tisztává varázsolható. Egyéb tekintetben a fajta kifejezetten kis fogyasztású, és alkalmazkodó. Legfontosabb elvárása az állandó együttlét és hogy megfelelő mennyiségű cirógatásban, babusgatásban legyen része.